Minek vállalkozni?

Én is nap, mint nap szembe kerülök mindenféle problémával, azonban bármilyen nehéz is, ezeknek az akadályoknak mind mind üzenete van!

Minek is kellene ma Magyarországon válallkozni? – teszik fel olyan sokan ezt a kérdést manapság. Igen, a vállalkozói lét lassan meghal, mert a politika …, mert a gazdaság …, mert a környezet…, a sok kifogás megöli a cselekvési vágyat az emberek fejében. Nézzük csak meg az utca legtöbb emberét: ugyanaz a forgatókönyv nap mint nap: ébredés után egésznapos rohanás, stressz, és épp a legfontosabb dolgok kerülnek ki mindíg a fókuszból, hogy valójában miért is van mindez! Mi ennek a hajtásnak a legfőbb célja? Legtöbben erre azt felelik, hogy el kell tartani a családot, helyt kell állni! De boldog így az ember? 10-ből 9 megkérdezett utálja a munkáját, azt a munkát, azt a tevékenységet, amit napjában 8-10 órában végez! Rendjén van ez? HÁT NEM! Akkor miért nem változtat rajta ez a 90%? Itt merül fel a számtalan kifogástenger.
Én, mint egy borsod megyei, miskolci fiatal vállalkozó nő szeretném bizonyítani, hogy egy hártányos helyzetűnek tartott országrészből is lehet sikeres vállalkozást létrehozni. Igen, ez munkával jár, igen ez nehéz, és sok az akadály. Pláne környékünkön. Sajnos alkalmazotti munkatapasztalattal nem rendelkezem, így nem tudom milyen a másik oldal, hiszen már 18 évesen saját cégem és vállalkozásom volt. Étterememet az egyetemista évek alatt kezdtem el üzemeltetni, ami környékünk legforgalmasabb vendéglátóegysége, amit a mai napig élvezettel vezetek, és irányítok. Hogy megérte e? IGEN! Hogy könnyű volt e? NEM!
Én is nap mint nap szembe kerülök mindenféle problémával, azonban bármilyen nehéz is, ezeknek az akadályoknak mind mind üzenete van: tudom, hogy azért gördülnek elém, hogy erősítsenek. Tudom, hogy folyamatosan erősödnöm kell az élet számos területén: hatékonyabb akarok lenni. Ehhez viszont nekem kell megküzdenem a felmerülő gondokkal, hiszen tudom jól, hogy a siker árát sajnos előre kérik: pénzben, időben, és lemondásban kell megfizetni. Ezt a részt senkisem irigyli. Az a 10-ből 9 ember, aki a hétköznapok rabságában él, úgy gondolja, hogy előbb ide a sikerrel, és majd utána valamit hozzáteszek a dologhoz. Ők a “bárcsak” emberek, akik a lottó 5-ösben bíznak, és szerencsétlenségükért mindenki más a felelős.
Jó hírem van:

mindez fejben dől el, és nem a körülmények alakítják sorsunkat, hanem mi magunk.

Ha úgy gondolkodom, hogy fiatal borsodi lányként nem lehet sikeres étteremvezetőnek lenni, akkor ma nem vagyok az. Ám én arra gondoltam, hogy én megküzdök a felmerülő problémákkal, és nekem sikerülnie kell. Az elején persze hogy senki nem fogadott el egy szőke fiatal lányt vezetőként, persze, hogy nem tudtam leülni tárgyalni úgy, ahogy ma tudok. Rengeteg akadály merült fel, amivel magamnak kellett megbírkóznom, hiszen én magam akartam a sikeres étteremtulajdoos lenni. Számomra ez az utazás közel 12 éve tart, és úgy gondolom, hogy életem végéig fogom képességeimet fejleszteni: éget a vágy, hogy új dolgokat tanuljak meg, hatékonyabbá fejlesszem magam, mert csakis így tudom elérni célom.
Biztatok mindenkit arra hogy vegye kezébe sorsa irányítását! Más nem fogja helyettünk az utat végigjárni, és tudom, hogy a siker az árát előre kell megfizetni, és nagyon drágán adják, de maximálisan megéri. /nemcsak anyagilag!/ 
Fogjunk össze, hogy könnyebb legyen az út! Hajrá fiatal vállalkozók!

A cikk lelőhelye:
VÁLLALKOZZ ITTHON.HU – 2015. március 10.