Utóbbi néhány hónapban fokozódó ütemben szembesülök azzal a problémával, mint cégvezető, hogy egyszerűen nincs munkára jelentkező, akit felvehetnénk csapatunkba dolgozni. Hirdetések és közvetítő partnerek révén néhány önéletrajz még meg is fordul a kezemben, de ritka aki el is jön az állásinterjúra még ritkább aki a próbanapon is meri kipróbálni magát és a munkát.
Emberek: hova lettek a mai dolgozó fiatalok? – teszem fel sokszor a kérdést.
Mindenki úgy gondolja, az iskola befejeztével irány külföld, az ígéret földje, a lehetőségek korlátlan vidéke, ahol kolbászból van a kerítés is? Tényleg sokszor könnyebb határainkon túl boldogulni? Magyarországon már nem menő munkát vállalni? Esetleg hazánkban kizárólag Budapesten lehet csak elhelyezkedni? Vidéken már minden lehetőség megszűnt létezni?
Vagy ma már nem menő kétkezi munkával keresni a betevőt? Könnyebb a kiskapukon agyalni, és mindenben a szürke, esetleg fekete ügyleteket kergetni?
Hova lett a felelősségteljes munkamorál? Mi vezérli a mai fiatalokat? Kizárólag pénz és jólét mindenek felett?
Állást sajnos nem tudok foglalni, hiszen épp a másik oldalon állok, nem tudok a munkavállalók fejével gondolkozni, de érzem, nagy problémával állunk szemben, aminek a legnagyobb áldozata mi vagyunk, vagyis a KKV szektor.
Úgy gondolom, hogy vállalkozásom érdekeit szem előtt tartva és az igényes vendéglátás szolgáltatásának biztosítása érdekében nekünk, mint munkáltatóknak is lehetnek a munkatársakkal szemben kritériumok: ilyen a szakképzett, gyakorlatias tudás és ennek rugalmas alkalmazása, kellemes személyiség, jó megjelenés, munkára való igényesség. De mit tehetek annak érdekében, hogy megtaláljam azon ritka kivételeket akik tényleg megfelelnek legalább hasonló kritériumoknak? Mi motiválhatja a munkatársakat? Csak a bérjegyzéken szereplő összeg képes a dolgozó ösztönzésére? Milyen módszerekkel tudjuk munkamorálját elősegíteni? Véleményem szerint a baráti hangulat és a vidám munkahelyi légkör legalább ugyanolyan fontos. Sajnos a legtöbb ember számára a munkahely egy gonosz mumus, dolgozni pedig az élet lehető legrosszabb tevékenysége, ez folyik a csapból is: sokszor halljuk kegyetlen a hétfő, soká még a péntek. Lehet így jókedvvel munkába indulni és ott maximálisan teljesíteni? Hát nem hiszem.
A probléma megoldása komplexebb, mint gondoljuk. Egy megoldás nem megoldás. Hosszútávú terminusban kell gondolkodni, valamint számos területen kell változásokat eszközölni, hogy a magyar vendéglátás minőségi szolgáltatása ismét zökkenőmentes legyen.
Elsősorban jelentős bértámogtási reform tudná megfékezni a tömeges elvándorlást, hiszen egyszerű a képlet: a magasabb jövedelem a legfőbb oka a külföldi munkavállalásnak. Másodsorban a hazai vendéglátásban tevékenykedő KKV szektor hatékonyságnövelő gép- és eszközbeszerzési támogatása azzal a céllal, hogy olyan modernizált munkhelyen tudjanak a munkavállalók dolgozni, mely a napi munkavégzésük során meghatározott feladatokat gördülékenyebbé tehetik. Gondolok itt egy ipari mosogatógép beszerzésére, egy vállalatirányítási és készletkezelési szoftver használatára, vagy csak egy esztétikai felújítás mely kellemesebb munkahelyi légkört eredményez. Ez mind milliós nagyságrendű beruházást igényel, amit sajnos elég nehéz eszközölni eme szektorban.
Sürgetőnek találom a szakmunkásképzés (avagy a pincér vagy szakács oktatási struktúra) megreformálását is. Alaposabb, gyakorlatiasabb felelősségtudatosabb oktatásra lenne szükség, mert sok esetben azt tapasztaltam, hogy a frissen végzett munkavállalók sajnos igencsak nehezen találják meg a helyüket a konyhában, vagy nem mernek a vendégekkel kommunikálni.
Most honnan akasszak le egy új pincért? – Munkaerő problémák a vendéglátásban
