Mi a vendéglátás?

Napjaink felgyorsult világában egész napos rohanás, intézkedés, megfelelés számos helyen és szerepben: mert a főnök kéri a beszámolót, a gyerekkel témazáróra kell készülni, a kocsi defektet kapott, és az átutalás…. Néha jólesik csak egy órára is kiszakadni a hétköznapi stresszből, egy forró fürdő, egy gyertyafényes vacsora, egy kis kényeztetés.

A vendéglátásban ennek az időzítése másképp működik: ugyanis amikor az embereknek végre kiszakadhatnak a hétköznapokból, és el lehet kicsit lazulni, akkor kell a másik oldalon nekünk helyt állni. Hiszen az elvárás igencsak magasan van: frissen vasalt munkaruha, ápolt külső, kellemes megjelenés, és széles mosoly… Ez a vendéglátás belépője a kiszolgáló személyzet számára. Az igazi vendéglátás nem ott kezdődik, hogy ételt rakunk a vendég elé. Az érdemi vendéglátás azzal indul, hogy tisztázzuk, ki is maga a VENDÉG.

A vendég az a személy, akitől fontosabb személy nem létezik számunkra. Az ő igényének kielégítése, kényelme, és maximális elégedettsége a cél. Ennek érdekében kell az egész kiszolgálási folyamatot megtervezni, és véghezvinni. A Creppy PalacsintaHáz vezetőjeként és a Creppy filozófia hirdetőjeként nap mint nap ezt a várom el kollégáimtól, partnereimtől és a felszolgálóimtól.
Amikor egy ember pályát választ, és azt tűzi ki célul, hogy másokat vendégül lát, akkor nem egy iskolát választ, hanem egy hivatást. Elkötelezi magát mások szolgálata mellett. A mellett hogy minden egyes alkalommal, amikor belép valaki abba a vendéglőbe, étterembe, vagy akár egy büfébe, azt a legexkluzívabb kiszolgálásban részesíti.

Egy új felszolgáló munkatárs a betanulási periódusában minden alkalommal elmesélem, hogy a vendéglátás nem más, mint maga a művészet. Az étterem maga a színház, ahol a vendég a néző, avagy az élmény élvezője. A vendég igen magas elvárásokkal érkezik eme különleges színházba, ahol a pincérnek színész módjára kell viselkedni: a kiállása, gesztusai, mimikája mind mesét rejtenek. Gondoljunk csak bele, ha James Bond unott fejjel mentené meg a világot, mert épp az őt játszó színésznek magánügyi problémái lennének.

Visszatérve a gasztronómia területére: a vendégfogadási, ajánlási technikái kommunikációs módszereiben rejlik. Ezen túl pedig a kiszolgálás forgatókönyvének olyan tökéletességgel kell lennie megírva, mint egy remekműnek. Úgy gondolom, nagyon fontos a szakmai alapképzés ismereti, azonban ezt a hivatást nem lehet úgy űzni, hogy nincs mögötte hatalmas szív. Ez nem csupán egy állás, ami a napi betevőt eredményezi, ez sokkal több annál. Magas szintű alázatot követel, hiszen a vendég mosolya a legnagyobb elismerés.

A jó vendéglátó tudja, hogy a siker receptje a részletekben rejlik. Ugyanis a legnagyobb elismerés az, ha a vendég úgy kap tökéletes kiszolgálást, hogy valójában pontosan nem tudja leírni az élményt, mitől volt az tökéletes. Mindezt a tökéletességet az apróságok adják, amik mind a vendég kényelmét szolgálják. Ezek az apró részek formálódnak egésszé a vendég fejében, amiből aztán a konklúziót végül levonja. Ide tartoznak többet között a következők (a teljesség igénye nélkül):

  • a kiszolgáló szaktudása, hogy alapvető tudását a felszolgálási technikákról a gyakorlatban is professzionálisan alkalmazza
  • figyelmessége, hogy előre nyitja az étterem ajtaját
  • felkészültsége, hogy zsigerből tudja, mit kell ajánlania adott szituációban
  • segítőkészsége, hogy a földre véletlenül leesett villát azonnal cseréli
  • türelme, hogy egy feszült vendég problémáját és igényeit is kedvesen kezeli
  • kitartása, hogy a legfárasztóbb nap végén betérő vendéget is a legnagyobb alázattal tudja kezelni
  • eleganciája, hogy ismeri a felszolgáláshoz szükséges etikettet, és saját személyiségéhez igazítva tudja azt munkájába beépíteni és alkalmazni.

Hiszen ekkor tud egy felszolgáló igazán kiteljesedni és a szakmáját hivatásként kezelni. Nagyon fontos, hogy az általa előadott szerep amit a vendégek előtt kell előadnia személyiségéhez illő legyen, mert sohasem tud lenni egy mosoly őszinte lenni, ha nincs mögötte valós érzelem. És az arc mimikája azonnal lerántja a leplet arról, aki nem hivatásként űzi foglalkozását.

A Creppyben arra törekszünk, hogy a palacsintarajongók a lehető legtökéletesebb hivatástudatos kollégáktól kaphassák meg azt az élményt, hogy végül azt mondhassák barátaiknak:

”Nem tudom mitől, de ez tökéletes kiszolgálás volt!”